redve szájára Pintesnek, s kissé félre rántva a magáéból pipáját.
Jegygyűrüre van szükség, barátom; addig kell vernünk a vasat, mig tüzes. A leány vadra-való, tapodják körülte a földet. –
Bölcsen értem! felel Ambrus, de most nincs a székvárosba, biztossággal megajándékozandó alkalom –
Nincs is rá szükség, szóla egyet kacsintva Ambrus szemébe Pintes; Jakab gazda! rikkanta a fogadós felé, miután Ambrus itczéje is kiadá lelkét; Jakab gazda! még egy itczét ide a javából, Varga Mihály uramra!
Nehogy gyanuba hozzuk Balázst, mintha a megrendelt itczét, Varga Mihály uram hitelrovására kivánná fölcsempészni, meg kell itt emlitnünk, Pintes Balázsnak azon dicséretes szokását, mellynélfogva ő készitgetvén az egész falu halottjai számára a koporsókat, Adut Jakabnál lévő s jó hosszura nyúló hitelrovásának consolidátiójára, rendesen a kakasdi öreg embereket és asszonyokat szokta legbiztosabb fonds gyanánt, egymás után
