Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/256

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

Pintes Balázs azon emberek közé tartozott, kiknek minden mozdulataiknak rugója és corolláriuma – áldomás szokott lenni; azt mondogatván, hogy a növény is lekonyul, ha szomjazik. Igénybe vette a nagy siker után, Ambrus nagylelküségét is; s ez kifejtve még mellényéből egy kemény huszast, alkonyat felé megtartá Adut Jakabnál, az áldomásos rendezvoust. Az ivószoba egyik szegletasztalánál iddogált a két barát, két palaczk bor előttök, Ambrus csendes elégedéssel, Balázs zajosabb tempókkal, mik mutaták, hogy ő törzsvendég a fogadóban, kinek több szabad, mint annak novitiusának. Ambrus palaczkja csak halkkal fogyogatott, mert ő novitius vala a borozásban is, de Pintes, tizenhárom próbás torku veterán lévén, csakhamar fenekére tekintett a maga itczéjének, s Ambrus segitségére siete.

Barátom uram; szóla Balázs, biztosan hajolva barátjához; szénánk eddig jó renden áll; de tudja-e kigyelmed: mi most a teendője?

Hát? kérdé Ambrus, feszült várással me-