mig telik! És Ambrus járta is szorgalmasan a bolondját. Ha üres órát nyerhete, majd mindennapi volt Erzsinél, ki naponként bizalmasabb lőn iránta, sőt gyakran enyelgő és évődő is vele.
Majd a Szetényi udvar előtti pad, majd a szatócsbolt lőn az égi kéjű rendezvous-k tanyája, és ritkán hiányzott, hogy Ambrus némi emlékjel nélkül ballagott volna haza. Majd piros almával vagy más gyümölcscsel, majd bekötött fogvájóval, vagy más efféle kedveskedéssel, simult Erzsi közelebb szivéhez, mellyet már rég bevett várának tuda.
Azonban Erzsinek mind ezen kézreadó előzései, – mik közt a leány dévaj kedveiben, egykor-máskor ollyas is fordult elő, mi Ambrusnak szemérmes illedelmességét kissé megzökkentette – sem valának képesek továbbra érlelni az incaminált viszonyt, egy pár kézszoritásnál, melly a megtermett markok közt olly nyomos volt, hogy egy strucztojást is megroppanthat vala. Mert a tartózkodó szemérmetességű Ambrus nem volt azon fér-
