Nem illy gondtalanul alatt most éjjel Ambrus, s nem is egy oldalon, hanem nyugtalanul forogva jobbról balra és balról jobbra, szinte a főfájásig zaklatva meg agyvelejének idegeit, annak megállapitása végett: mit kezdjen gazdagságával? Végre megállapodának hánykódó tengere hullámai, s az lőn a kivajudott határozat, hogy miután nagybátyja szatócsságból jutott zöld ágra, s tekintetes Szetényi Ignácz urat is ezen kereset tette emberré, ő is szatócsi boltot nyitand. Milly befolyása lehete Ambrus ezen határozatára, az ő kényelem felé gravitáló kedélyének? nehéz elhatározni; annyi bizonyos, hogy Ambrus már régóta, az irigység némi fészkelődésével, sanditgata azon szolgára, kit Szetényi Ignácz ur, boltosává nyoma, csaknem óraszámra látván őt boltja ajtajában kényelmesen üldögélni, testi és lelki nyugalommal potyogtatni pipáját, vagy az elmenőkkel beszélgetni; mert a bemenők épen nem koptatták el a bolt küszöbét. Ambrus tehát, szíve vágya után, képzetének mosolygó
