életet, mint e sajnálatos mulandóságban dukált neki!
Signatum Kakasd, anno 1801 esztendőben.
Árva Bakator Ambrus,
becsületes inaskodó legény, tek.
Jávor Elek ur udvarában.
Ambrus jó széles tentaszegélylyel látta el gyászlevelét, s maga vala kihordója annak. Jávor és Avar épen együtt valának, a mint ebből példányaikat megkapák. Ej ej, kaczaga az olvasásnál Jávor; Ambrus szolgám igen megtisztelt bennünket orvosokat, a maga „orvosok nemtudása miatti” kifejezésével. De nincs különben! bizony tapogatózunk mi eleget! Szivesen megbocsátom ezt neki azon szép hálás kegyeletért, mellyel a jó fiu gyászlevelét megirá.
Méltán is Elek barátom! mond Avar; kivált ha eszünkbe jutnak azon számos gyászlevelek, miknek elején „a szomorodott szivvel jelenti” szavak úgy állanak, miként csillogó aranyos szegek a gyászos koporsón; vagy
