Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/233

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

nem utolsó divatát is urnéjának, de bizonyosan az utolsó-előttit, nem hagyja messze.

Igy történt, hogy Ambrus is, ellesve az uri bon toni szokást; hogy egyszersmind égő hálájának is rést nyisson, vévén nagybátyja halálának és végrendeletének tudósitását, fátyolt kötött kalapjára, sipkájára, hosszan lelóggót szinte az ináig, megirta a maga jelentő gyászlevelét, és miután Kakasdon nyomda nem létezett, több párban másolta le azt, a falu irástudó házai számára. Ezek valának a gyászlevél szavai:

"Méltóztatott az isteni megfoghatatlan kegyelem, az én szeretett nagybátyámat, Bakator Gergely, becsületes szatócsboltos nagykereskedő uramat, ki veszélyes májnyavalyába keveredvén, leesett lábairól, orvosok nemtudása miatt, ez árnyékos világból más örvendetesebbe áthelyheztetni; mi által engemet szomorú árvaságra juttatott. Én ő kigyelmének az ő jóságát el nem felejtem soha mig élek. Adjon az isten ő kigyelmének, a más világon sokkal hosszabb