mert ha jól sejtem, literaturánk kissé éhes kezd lenni – már írók és közönség részéről értem öcsém! – holmi fagylaltkát, crémecskét kóstolunk ugyan; de jó gyomortápláló házi kosztot gyéren. – Verset, ohajtnám, ne irnál; mert a mostani időjárásban, a vers, kevés kivétellel, igen vizenyősen terem, és az versvíz olly ártékony, mint az, mellytől gugát kap az ember. Regényt irhatsz bármi tárgyról; mert a "miképen" határoz, s mindennek van poézise, a kolbásztöltést kivéve; csak arra ügyelj, hogy a papír, mellyre regényedet írod, rongykorában ne ért legyen többet, mint miután regényedet hordozza. – Az eredetiségen ne aggódjál; megszokták iróink régi lisztből sütni új kalácsaikat. - Azt jól teszed, ha a szokástól el nem térve, már pelyhes állal literátorkodol, tanulás után rögtön tanítván a világot, nehogy el találjon hűlni kemenczéből kiszedett tudományod, s vagy evaporáljon mint a kámfor, vagy lelohadjon mint az állott meridon. De ha korod negyedik X-je előtt keveset nyomtattatsz, igen bölcsen teszed;
