Gépán asszonyság és leánya, ifjabb de hű alakban vett mása anyjának, azon nők közől valók, kik igen is éreztetik a világgal, hogy léteznek; tollatlan két lábú perpetuum mobiléi a szószátyárságnak, mozgó bitófái a jó névnek, valódi vészmadarak, kik ritkán hiányzanak megkeresni olly házakat, mikben valami balesemény házi csendet zavart, vagy családnak jó neve tiszta tükrét párával futotta el. Azonban kik ezen asszonyságokat közelebbről ismerék, s psychológiai tapintattal birának, óvakodának a locs-fecs ezen tulajdonát, gonosz szívök rovására róni fel bennök. Azok, a munkátlan henyeség forrásából ki buzgónak álliták azt, miszerint meg nem oldható sem czáfolható kérdésül tűzték ki azt, hogy a henye nők, kik nem kártyáznak – kivéve a vhistet, mellyben szólani tilos – egész napok-hosszatt mit tegyenek unalom-ölőül, ha nem pletykáznak? De Gépán asszonyságnak és hű sarjadékának, más számvetése is volt amaz unalom-űző szenvedélyére nézve. Egyike oda czélzott, hogy
