condolentiaival – szivből vagy szinből jövőkkel, mindegy! – mentegetéseivel – mik rendesen csak megforgatott végü bevádlások valának – részvevő felebaráti szivét kitárogatni lehessen alkalma. Másika oda volt számitva, hogy minden eventualitásra, sisakos paizsos mentségekkel övedze magát körül, s pharizeusi mellveréssel ezt kiálthassa a világnak: nézd, mások még gonoszabbul sáfárkodnak mint én! tehát fogd be a szádat. – Mindenkinek meg van a maga életbölcsessége; főző konyhájához szabott éléskamrácskája!
A vendégek markotányosnői robajjal csörtettek be a szobába.
Jó napot Luczám! jó napot Katinkám! rikoltoztak, s czupogtak az üdvözlési csókok!
Tán beteg vagy kedves? kérdé a szánakozás megvont hangjával Katinkát Holtayné; kissé megsáppadtál.
Oh lelkeim! ugy sajnáltuk, hogy a lovárdai szinkörben nem szólhattunk veletek! hátatok mögött ültünk ugyan a harmadik sor-