nek helyébe; mondjad, hogy későn tudtam meg kárát, és ezért késtem el az ujjal.
Hiszen megkerült a régi, tens uram! mond örvendő hevenynyel Ambrus; láttam, hogy a régi legyezőjét vitte kezében, a mint a komédiás házba be méltóztatott sétálni.
Micsoda? mit beszélsz? kérdé szem-meresztve az orvos.
Ambrus, eszmélve, hogy megugratta magát, megszeppent, hol fülig pirúlt el, hol halvány lett mint a fal, s nem felelt.
Micsoda komédiaházat emlegetsz Ambrus? mit kerestél te ott? faggatódzék Jávor, sejtni kezdvén a szolga zavarát.
Ambrus lesüté szemét, s egyhelybeni tiporkálása után, köny szökött szemébe.
Szolga! mond Jávor szelidebb hangon, s Ambrus vállára tevén kezét; te hű szolgám voltál mindig! azt akarod-e, hogy ezentul kételkedni kezdjek benned? neked valami fekszik a sziveden, mi nem bír nyelvedre jőni. Ki vele szolga!
Ambrus sebtén ragadá meg urának ke-
