mint Jávoré, könnyen sejtheté vala a kellemetlen jóslatu symptomákat; de Jávor, noha nem kerülheték is ki figyelmét teljesen, hajlott azokat, valami házi vagy gazdasszonysági közbejött kedvetlenség rovására róni fel. Átszolgáltatá a két gyermek számára hozott játékszereket, és szobájába ment átnézni a távolléte alatt érkezett leveleket.
Hát téged mi lelt szolga? kérdé Ambrust; tán ismét a diós homlokú hizlalta ugy meg orrodat?
Nem, tens uram! az utczán egy fuvaros csikaja érintkezett velem! felele Ambrus.
Átkozott egy ismerkedés, szolga! mondá nevetve Jávor, s házi borogatást rendele a sebre.
Semmi baj a háznál, Ambrus?
Semmi tens uram! kivéve, hogy jámbor leveli békánk szomorodott szivvel kimult e világból.
Mást szerzünk helyébe, szolga! Ezt a legyezőt, mellyet a városból hoztam, átviszed Ilonka tens asszonynak, érted-e? az elveszett-
