dohos finom lisztet, fris tojást, tejet, mandulát vettek hozzá, és mégis ollykor van eset, hogy a sütemény nem izlik számnak; mert szakácsném vagy keletlen hagyta vagy megégette. És a jó anyagokból alkotott, mennyei szikrákkal electrizált ember körül, mennyit nem kotyfol a legindiscrétebb szakácsné a világon – a nevelés! mennyit nem zsarnokoskodik nála, sors és körülmények! Miért ne kiméljem s óvjam czégéritéstől közte azt, ki boldogtalanul megbotlott, vagy tán el is esett? S nincs-e szintugy okom kímélni olvasóimat is? kik kegyesek nekem szánni néhány óráikat, reménylve, hogy enyhet, ész- és szivéleményt lelendnek soraimban? Nincs-e elég sors – és önmagunk-okozta nyomor és inség az életben, nincs-e elég unalom, kedvetlenség, panasz és egyenetlenség a háznál, hogy még magam is képzeletiekkel neveljem, mulattatás örve alatt ezeket? Nincs-e másfelől világunkban uton utfélen elhintve, az örömnek és gyönyörnek magva? nem szép-e a természet szinte az elbájolásig? nincs-e az emberi ke-
