totta, ülő nélkül tánczolt, szökött; egy szóval kegyencz tátosa volt az egész közönségnek. Lehetlen volt Ambrusnak megtagadnia kiváncsiságától azt, hogy az első mutatványi szünet után ki ne forduljon a szinkörből, s otthoni házi körülményei között ne láthassa a kis derest, reménylve, hogy érdekes biographiájából is megtudand annyit, hogy hová való? hány éves? mit eszik, iszik? mi árú lehet tudományostul? s hol járta dicséretesen végzett oskoláit? A lovak, nem lévén más hely, csak a szinkör előtti utczán állottak, s a szemfül vizsga Bakator Ambrus csakhamar föllelte a kis derest.
Jó uram! kérdé sipkáját szellőztetve, teljes udvariassággal a kötőféken tartó szolgát; ha merném tudakozni; hanyad füvét eszi már a kis deres a legelőnek?
Az idegen nemzetü szolgának, caviár volt Ambrus kérdése s nem felelt.
Nem eszik az füvet atyafi, szóla helyette egyik a körülálló pórság közől.
Hát? kérdé Ambrus.
