hat, mint Jávor ur, szép viszonyát gyalázza meg, ha benne bizalmatlankodni tud. Bocsásson meg, kedves; e családi kis borulatról még csak sejtelmem sem volt!
Az idegen nő távozta után, kitörőbben zajlottak nőinkben a felviharzott érzelmek. Lucza asszony forró lávát hányó Vezuv vala, nem igen válogatós a czimzetekben, Jávor kárhoztatásában, és Katinka érzelmeinek felkorbácslásában.
Nyilvános s nem is tagadhatá, ugymond, a jóféle, hogy ő drágalátos férjednek a titkos kedveltje, s csak a vak nem láthatá, zajgó érzelmeinél a kis Tivadar körül, hogy az édes anya szive mélyéből fakadtak fel azok, csak édes anya szorithatja olly forró szivvel magzatát szivéhez. És e fajult nő merhete szemtelenül s tán gúnynyal is betolakodni hozzánk?
Isten tudja, anyám, nekem ezen nő épen nem látszik olly arczátlannak; azok a nemes vonások arczában, szende tűz szemeiben, szivélyes szavak –
Igen alkalmasok lépezésre! közbe vágott
