Ön vőmmel, az orvossal utazott e vidékre, feldúlni egy becsületes család csendes nyugalmát.
Azt nem tevém! felele rángásos ajkakkal a nő.
De tevé asszonyom, és mai illedelmetlen tolakodásával még tetézé bünét.
Ön hevülve van tens asszonyom! mond a nő komoly hidegséggel; a szelid Katinka, ki itt tulajdonképen érdekelve van, reménylem, megtudand bocsátni a szerencsétlennek.
Ezen szavak után, egy pillanat alatt nyakába veté mellkendőjét és sebten kiindúla.
Fogja tulajdonát! kiálta utána Lucza; nem tartjuk el más gyanús vagyonát! s Katinka utána vivé az idegen nőnek a legyezőt.
Katinka! szóla átnyujtáskor a nő, szivéhez szoritva az átnyujtó kezet; legyen meggyőződve, hogy vétkes nem vagyok, csak szerencsétlen!
Oh én is szenvedek! sohajtá Katinka.
Nincs rá oka; higyjen nekem jó lélek, nincs rá oka. Ki olly nemes keblű férjet bir-
