A lap korrektúrázva van
s Juliskájára borulva. Árvák vagyunk, kedves gyermekem! zokogá; árvák mindketten!
Korán sem, kedves leányom! mond megölelve leányát Lucza: azért hogy drága férjed megfeledkezve magáról elhagyott is, vannak különbek, kik jobban meg tudják becsülni az eldobott gyöngyöt!
Lucza e szavaival, hihető Martial grófra czélzott. Katinka a letiprott virág, fájdalmasan utasitotta el magától anyja szavait.
