Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/137

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

Szép, fiatal, az igaz; de szőke, kékszemü! – nem volt szerencséje láthatni kigyelmednek!

Pintes már sokat tudott, de többet vágyott még tudni; forgatta Ambrust, miként jó agár a nyulat; de a főt: tudniillik hol tevék le a nem szőke, nem kék szemü, szép fiatal nőt? sohogy ki nem hozhatá a magára jobban ügyelő, s laconismusába megfeneklett szolgából! – Két fülünk, két szemünk van, Balázs bátya! mond oktatólag Ambrus, és csak egy szánk; tehát kevesebbet kell szólnunk, valamintségesen látnunk és hallanunk!

Pintes hallgatott a legyezőrül, mellyről Ambrus malheurös episodja miatt egészen megfeledkezni látszott; s első alkalommal megvivé a megbizó nőknek, a titok kicsalt részleteit, kézbe szolgáltatva a tanuságot tevő legyezőt is.

Lucza asszony Pintes fölfedezésére lángoló pipacs lőn arczában, Katinka pedig halvány liliom, s könyek peregtek le arczain! – Tehát való, mit hinni nem mertem, nem tudtam volna! igy kiálta fel kulcsolt kézzel,