vel. Már csak a lelkészre vártak. Az alatt Ambrus, komai összeszedett arczczal motozott vagy állt a szobában, megyszin haczukájában, melly egykor német kabát lévén, átfordittatott magyar haczukává, szintolly ügyetlenül, mint legtöbb német-magyar könyvforditásaink szoktak kiütni. A szálasabb, de sugarabb Pintes köntöse, Ambrus nagyobb periphériáju testén, igen borsóváz-szerü alakot képeze, s kivált kézhajtogatásnál, a szűk varrás mindenütt engedni vala kénytelen, sőt maga a posztó is veszélybe forogni látszatott. A várás intermezzója alatt, mig az urakat, asszonyokat beszéd foglalatoskodtatá, Ambrus nem állhata ellent már Balázs által is felcsiklándott ujságingerének, s látni ohajtván az ég-adott kis családtagot és meghatározhatni: kihez hasonlit a kis jószág? közelébb sompolyga az ágyhoz, nyakat nyujtogata előbb a kisdedek felé: majd észrevéve az uri társaság beszédbe-merültét, továbbá bizva nyerendő komasági privilégiumába, s a szertartás előtt eszközlött tiszta mosakodásába,
