A lap korrektúrázva van
nézett rá, nyájasan, szívesen, mintha már régi ismerősök volnának.
Odalenn Lola megszólított egy szolgát, hogy hívják ki a nénjét s mialatt egy szempillantásra magukra maradtak, Vidovics hirtelen közelebb hajolt a szemébe mosolygó archoz s halkan, vakmerő bizalmassággal megkérdezte tőle:
– Hogy hívják magát? Maga édes-kedves!
A leány nem haragudott meg; meleg tekintettel felelt a meleg tekintetre s így szólt:
– Az én nevem Mira.
Akárcsak azt mondta volna:
– Tetszik neked ez a név? Ha igen, tedd el a szívedbe. Neked adom.
Lola visszatért.
– Mindjárt itt lesznek s mi ezennel elbúcsuzunk öntől, Vidovics úr.
– Remélhetem, hogy megbocsátotta a tolakodásomat?
(A másikat nem kérdezte.)
