— Azaz, hogy ma még . . . Egy félesztendő múlva csakugyan egyformák lesznek.
Valaki megérintette a vállát. Hátra nézett; Sugár Mariska ült mögötte, egy kissé előre hajolva, mintha mondani akarna valamit.
— O, jóestét. Bocsásson meg, hogy nem néztem körül, de nem is képzeltem . . .
— Igen, tudom . . . Nem ért rá észre venni, sebaj . . . Hanem hajoljon csak közelebb.
— Parancsoljon.
— Hagyja békében szegényeket ! . . . Ezeket még zavarba hozza az efféle . . . Meg akarja szalasztani őket?
— Nem hiszem, hogy ilyen ijedősek volnának. Színésznők, akiket ezer szem lát, mikor fölölte nyárias kosztümben vannak, nem szoktak megriadni egyetlen egy szál publikumtól.
— Vigyázzon,a nagynénjük ül mellettem ! . . . Beszéljen egy kicsit halkabban.
— Eltűnjek ?
— Nem, hanem viselje magát jól. Mindenki ide néz. Hol rájok, hol magára.
