rajok nézve az a vén ember. Az egész télen szerződés nélkül voltak miatta. Rettenetesen félti szegényeket ; úgy látszik, arra számit, hogy főhercegekhez adja őket feleségül.
— Ejha! Akkor hát hiába hívnám meg őket vacsorára?
— Mit képzel? Hozzánk, a kollégáikhoz is ritkán ereszkednek le. Most vagy két este együtt vacsoráltak velünk a fogadóban, de csak azért, mert még nem volt lakásuk. Az őszszel is egy társulatnál voltunk : Balajtinál Miskolcon. De ott két hónap alatt nem ért bennünket ez a szerencse. Mihelyt lakásuk van, egész nap otthon ülnek s előadás után sonkát meg sajtot vacsorálnak.
— És ők ezt mulatságosnak tartják ?
— Várják a főherceget.
— Es mindjárt kettőt !
Eközben a szinházhoz értek s Vidovics észrevette, hogy a sötétből egy szivarozó alak nagyot köszön feléje.
— Ah, jó estét igazgató úr. Nos, hát hogy vagyunk?
