— Még egyiket sem láttam, csak a nagynénjökkel beszéltem. Kitűnő figura ; olyan mézes s olyan előkelő, mintha bálanyának született volna. Majd meglátja, milyen jó alak.
Kezet nyújtott s visszahúzódott az ablaktól.
Calvados azt hitte, hogy elvégezték a dolgukat s menni akart. De gazdája egy mozdulattal megértette vele, hogy másképpen rendelkezik.
Ott maradt az ablaknál s megvárta a batárt. A rozoga, ócska, sáros bárka bekanyarodott a kocsipallón s megállt a kapu előtt.
Míg a kaput belülről kinyitották, a kocsis kidugta a fejét két óriás kosár közül s alázatosan köszönt a nagyságos úrnak.
— Honnan jössz? — kérdezte tőle Vidovics rácul.
— A fogadóból, — felelte a kocsis.
— Csak a podgyászt hozod?
— Nem, az uraságok is benn ülnek.
Ez a fölvilágositás meglehetősen fölösle-
