Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/36

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


— Még egyiket sem láttam, csak a nagynénjökkel beszéltem. Kitűnő figura ; olyan mézes s olyan előkelő, mintha bálanyának született volna. Majd meglátja, milyen jó alak.

Kezet nyújtott s visszahúzódott az ablaktól.

Calvados azt hitte, hogy elvégezték a dolgukat s menni akart. De gazdája egy mozdulattal megértette vele, hogy másképpen rendelkezik.

Ott maradt az ablaknál s megvárta a batárt. A rozoga, ócska, sáros bárka bekanyarodott a kocsipallón s megállt a kapu előtt.

Míg a kaput belülről kinyitották, a kocsis kidugta a fejét két óriás kosár közül s alázatosan köszönt a nagyságos úrnak.

— Honnan jössz? — kérdezte tőle Vidovics rácul.

— A fogadóból, — felelte a kocsis.

— Csak a podgyászt hozod?

— Nem, az uraságok is benn ülnek.

Ez a fölvilágositás meglehetősen fölösle-