pedig az élet mindenkitől megtagad valamit. Semmi kedvem egy örök szemrehányást hordozni ártatlanul.
— S ebben a meggyőződésben élve, mégis képes volna elkövetni a helyrehozhatatlan ostobaságot ?
— Ha nagyon szépen kér rá valaki. De igen nagyon szépen kell kérnie ! . . . Van magamhoz való eszem, de a férfiak gyöngék s a leányok erősek. Valami érthetetlen fegyverök van, amelytől félek, mint ahogy a zuluk félnek a fehérember Winchester-fegyverétől. Különben nagyon részeg lehetek, mert bölcselkedem.
Ebben a pillanatban egy podgyászszal megrakott, csukott batár fordult be az utcasarkon és Sugár Mariska, aki hárászkendőjébe burkolózva, nyugodtan könyökölt a nyitott ablakon, hirtelen fölemelkedett.
— Ahá, az új lakóim !
— Kiadta a főhadnagy szobáját?
— Igen. Tegnap. Két kis énekesmadárnak.
— Csinosak? Érdemes megvárni őket?
