A lap korrektúrázva van
Vidovics nem felelt, hanem kibontotta a holmiját s elővett egy nagy utazó-plaidet. Aztán kijebb húzta a bársony-divánt, egy kis vánkost tett a vasuti párnákra s bebugyelálta Mirát a plaidbe, mint egy kis gyermeket. Mira ápoltatta magát, lefeküdt s behunyta a szemét.
Vidovics leült mellé a szőnyegre s megfogta a kezét.
– Hová megyünk? – kérdezte Mira egy pár pillanat mulva, de azért nem nyitotta föl a szemét.
– Velencébe, – felelt Vidovics.
– Akkor hát sokáig alhatom, – szólt Mira. – Ugy-e, nem fog felkölteni, ha szépen megkérem?
– Pesten föl kell ébresztenem, mert ott átszállunk egy másik kupéba. Onnan már kényelmesen utazunk.
– Óh, nagyon jól vagyok itt is! Jó éjt, édesem.
– De a kezét itt hagyja a kezemben ugy-e?
