– Magára nem tudok haragudni, – szólt s nyájasan szorította meg az átnyujtott hatvankét forintot.
Negyednap megkezdődtek az előadások. Nem játszottak, de ők is ott akartak lenni a megnyitón. Mikor az utolsó felvonás előtt lejöttek a szinészpáholyból, Mira beszólt a szinház kapusához:
– Nem jött levelem?
– Kitől vársz levelet? – kérdezte Lola megütközve, rideg, szinte ellenséges hangon, melyből kiérzett a hirtelen megbotránkozás.
Mira a szemébe nézett testvérének.
– Tőle, – felelt büszkén.
De nem jött levele.
Nem jött aznap, nem jött másnap, harmadnap se jött. Naponkint kétszer is tudakozódott; hiába. Lola nem titkolt elégültséggel nézte huga csalódott arcát. Mira egyre levertebben tért haza a szinházból s otthon órákig elnézte a szűk, puszta, szomoru, kis udvart.
