Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/266

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


kor a regényolvasásra adta magát, néha meg mintha agyon akarta volna lovagolni a jámbor Calvadost. Társaságba nem járt s még az utcán is kikerülte asszony és leányismerőseit.

– Mi ütött hozzád, hogy egyszerre ilyen asszonygyűlölő lettél? – kérdezte tőle Cipriáni.

– Nem tudok beszélni velök, mert unom őket. Hidd el, ők sem törődnének velem, ha egyet gondolnék s elvenném a Ditrich leányát, aki ott megy a postaépület előtt. Pedig nagyon derék leány, a szeme szép, mert vöröses tűzben ég, a lába rendkivül formás, mindenképpen különb, mint akármelyikük s nem tehet róla, hogy az apja mazsolaszőlőt árul.

Két hét mulva eltünt a városból s nem látták esztendőkig.