ségig összebujva, belemerülve egymás tekintetébe, nézve a másik szempár ragyogását, mely már szomoru volt, mint az északsarki napé augusztusban, kevéssel a harmadfélszáz napos, hideg, hosszu éjszaka előtt.
Liaisonjuk abból állott, hogy a lány ott hagyta kezét a férfiéban. De Vidovics nem emlékezett rá, hogy szerelmi dekameronja oly gyönyörűséget szerzett volna neki, mint az az érzés, mely most borzongatta meg, amikor hozzáért ehhez a puha kis kézhez. Félve, szinte remegve nyult hozzá, mint mi egy pólyás kis baba selymes pici ujjaihoz, melyeknek még másvilági patyolatát aggódva érintjük meg öreg kezünkkel, mely megmoshatatlan, mint a Lady Macbeth-é.
Ezt az utolsó néhány édes kettőst már a Lola engedékenységének köszönhették. Lola, vagy tíz nappal a szezon vége előtt, megszüntette azt a tilalmat, mely Vidovicsot számkivetette volt Giroflé és Girofla közös hajlékából. Úgy gondolkozott: jobb lesz, ha
