Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/231

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

Ő érzi mindezt; homályosan, nagyon homályosan, de érzi. S nem fogja kérdezni tőlem, hogy: „No hát, mi lesz?“

– És aztán?

– Nem tudom.

– Aki igazán szeret, nem okoskodik ennyit, nem gondol minden elképzelhető bölcs dologra, hanem egyszerűen beleugrik a hullámokba, mint Leander. Te nem szereted őt igazán.

– Nem tudom.

– Azt sem tudod, hogy mit akarsz holnap, holnapután?

– Azt sem tudom. És nem törődöm vele, amit még mondhatnál… A gálya megindult és csöndesen halad a vízen lefelé, nem tudom hová.

Behunyta a szemét s egy pillanatig nem gondolt semmire a világon. Mire föltekintett, a másik eltünt.

A lelkiismeret diszkrét látogató; nem alkalmatlankodik sokáig.