szerény exisztenciának a cselédje milyen gondtalan tud lenni!… Különben igaza van az öreg asszonynak: az élet nem érdemli meg, hogy komolyan vegyük.
Most maga Zampa kapitány közeledett feléje méltóságos léptekkel. Vidovics szeretett volna egy pillanatra láthatatlanná válni, de az öreg tenor észrevette a színügyi bizottság elnökét, aki már vagy két hete nem mutatkozott a szinházban. Lehetetlen volt meg nem kérdeznie, miért, hogy olyan régen nem volt szerencséjök.
Vidovics iparkodott nyájasan felelni, de éppenséggel nem örült a találkozásnak. Attól tartott, hogy ha Mira meglátja őket, elmenekül előle s ő nem állhatja útját a rossz kis gyereknek.
– Vinne az ördög Bukarestbe! – bosszankodott magában. – Bukarestben talán megtalálnád a hangodat valamelyik csapszékben.
Végre megszabadult tőle.
Csak most vette észre, mennyire ideges.
