Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/176

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


– Véletlenül a hangverseny-termet takarították ki először, de sebaj. Legalább Van der Kerkhoven kisasszony azonnal zongorához ülhet, ha kedve tartja… Mielőtt elbúcsúzom önöktől, nem parancsolnak még valamit? Itt csak parancsolni kell.

– Ha olyan szíves akar lenni, – szólt Van der Kerkhoven kisasszony, – talán lehetne valahonnan egy pohár sört keríteni. Az ebéd nagyon tápláló volt.

– Sört! – szólt Vidovics odakünn ridegen.

Ez a kivánság igen nagy riadalmat idézett elő a szép barokképületben, s Vidovics csak egy jó negyedóra mulva jelentkezett újra két söröspohárral a kezében.

– Bocsánatot kérek, de ez a hűs ital kissé hosszu utat tett meg. Kivánságomat egyik hang a másiknak adta át; az ekhó lefutott a pincébe, onnan a bodrogi hegyek közé s ott a szikla-hasadékok mélyén Hudson kapitány és összes szellemei mennydörögték: Sört! – míg végre az erdőben alvó