Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/175

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


Az öreg ajánlkozott, hogy ő majd szolgál kenyérrel. Egy-két zsemlye mindig akad a háznál.

Egy pár perc mulva Vidovics diadallal tért vissza a kocsihoz.

– Brávó! – szólt, – csakugyan kaptunk zsemlyét. Kissé különös szabásuak ugyan, de a szinük igen szép. Finom, rokoko citrom-szín. Valóságos Louis Quinze-zsemlyék; lehet, hogy Pompadour keze érintette őket. Tessék.

– Mily kaland! – gyönyörködött Van der Kerkhoven kisasszony.

– A kaland nem rossz, – szólt Terka, de a zsemlye száraz. Maga nem eszik, Feri?

– Köszönöm, én megvárom a vacsorát. A mindent, amit csak parancsolni kell.

Mire a hölgyek megebédeltek, a lakás már készen várta őket.

Vidovics lesegítette őket a kocsiról s bemutatta nekik ideig-óráig való lakó-osztályukat.