féle bajban, de kivált csúzos betegekre kitünő hatásu, de ezt inkább csak az almási fürdőházban szegre akasztott két pár mankó s egyéb, kegyeletesen őrzött diadalmi jelvények, meg a fürdő évkönyvei tanusítják élő és nem szilasi illetőségü tanuk csak igen-igen elvétve. Ártani nem árt ez a víz se s bizonyára jó hatásu, mert olyan forró, hogy a beteg mindig pompásan érzi magát, ha kijöhet belőle.
Ezeknél a sajátságoknál fogva Szilas-Almás e század derekán előkelő fürdőhelylyé nőtte ki magát. Igaz, hogy többen kártyáztak, mint amennyien gyógyultak benne, de az nem ártott a hírnevének; ellenkezőleg, lassankint odacsalta a délvidék úritársaságát s vérmesebb szilasmegyeiek a szerény Almást már-már a magyar Wiesbadennek kezdték nevezgetni. A magyar Wiesbaden, a környék vagyoni viszonyaira támaszkodva, szemérmetlen drágasággal tisztelte meg úri vendégeit s ez magában véve is érthetővé teszi, hogy a ma már elfelejtett
