Szilas-Almáson ? Hisz nincs ott most egy patkány se.
— Hát tudom én? Kérdezd meg tőle. Valami okos ember elhitette vele, hogy a wörthi tó Almáshoz képest semmi. Csónakázni akar; már régóta nem csónakázott. Kinézte a naptárból, hogy mikor van holdtölte ; holdas éj, víz, csónak, evezősök és friss baritonhangok kellenek neki.
— És Terka ? Nem magyarázta meg neki, hogy ezért ugyan nem érdemes Almásra menni ?
— Egy ideig rajta volt, hogy megértesse vele, micsoda képtelen gondolat ilyenkor oda baedekerezni, de minél többet beszélt, ez az Őrült Janka annál nagyobb kedvet kapott a vállalkozáshoz. Azt képzeli, hogy valami elhagyatott tündérkertről van szó. Utoljára Terkának is eszébe jutott, hogy: igaz, ő sem volt még Almáson áprilisban soha ; ej, be furcsa világ lehet ott ilyenkor ! Ilyenek az asszonyok, barátom. Igaz, figyelmeztetlek, ne nagyon bízzál a feleségemben.
