Nem, nem örült vele. Boszantotta, hogy a leányt ilyen boldoggá teszi valami, amiben neki semmi része s amit egy cseppet se tud komolyan venni.
Most jutott eszébe először, hogy lehetnek dolgok, amelyeket ők ketten másképpen látnak, amelyekre nézve soha, de soha se érthetik meg egymást…
– Olyan szívvel-lélekkel a szinpadé? – kérdezte Vidovics.
– Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni!
Cipriani, ha reprezentálni akart, annyit csörtette a kardját, hogy az embernek utóljára azt kellett gondolnia:
– A föld is reng belé, hogy ilyen derék huszárt hord a hátán!
Ebből az ismerős hangból Vidovics, aki előre galoppozott Mirával, megnyugvást szerezhetett róla, hogy a második hadtest kellő távolságban van s hogy Lola nem hallja, amit ő Mirának mond.
Fölhasználta a kedvező alkalmat s kipakolta a bizalmasságait.
