Oldal:A Magyar Természettudományi Társulat évkönyvei 3. kötet 1857.djvu/262

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap nincsen korrektúrázva


A sziget derekán a nyugati oldalon vagy 500 négyszeg ölnyi területen találni 50 — 60 kisebb nagyobb forrást egyesen, vagy csoportosan ugy, hogy hárman négyen egy közös medenczét alkotnak. Lefolyása a Dunába minden forrásnak a nyugati parton van. Ezen kivül találtunk meleg vizet mindenütt, a hol egy két lábnyira leástunk.

E források mind melegek, de a hőfok különböző. Fölöttök a viz a legnagyobb hidegben sem fagy be, s ilyenkor itt vad kacsák nagy mennyiségben tartózkodnak.

Első kirándulásom alkalmával sem elegendő időm sem eléggé pontos szereim nem voltak, azért csak a legdúsabb források hőfokát vizsgáltam; ellenben Dr. Kerner a két utóbbi kirándulás alkalmával a méréseket Kapellerféle u. n. forrás-hőmérővel, mely 1/10 fokra van beosztva, vitte véghez.

1854. Sept. 28. 1856. Nov 16. 1857. Márt. 7.
A főforrások + 37° 3 forrás + 41°8 2 forrás + 42°2 C.
1 " 41°6 1 " 42°1
3 " 41°5 2 " 42°0
2 " 41°2 2 " 41°6
2 " 41°0 1 " 41°5
1 " 58°8 1 " 41°4
1 " 37°8 1 " 40°8
1 " 36°5 1 " 40°4
1 " 34°0 1 " 40°3
1 " 25°8 1 "
1 " 23°7 1 "

1854. Sept. 28-kán legmagasabb volt a vizállás;

1856. Nov. 16-kán csekélyebb.

1857. Márt. 7-kén még csekélyebb = 3′ 10′′ 0′′′. [1])

Innen látni, hogy a források hőfoka annál magasabb, mennél csekélyebb a viz állása; s ez azon magyarázatra vezet, hogy az közvetlenül a Duna vize uralma alatt áll: ha ez magas, akkor a porond rétegen sok hideg viz szivárog oda, s a források hőfoka leszáll; ellenben mentől csekélyebb annál kevesebb fér a hideg vizből a forrá-

  1. A budai cs. kir. építészeti hivatal jegyzése szerint. - Szabó.