Buda meleg gyógyvizei
földtani, physikai és vegytani tekintetben.
E munka a társulat által tervezett Budapest természettudományi helyirata számára van irva. A physikai s vegytani viszonyokat Molnár János r. t. dolgozta ki; dolgozatát a birálók egyhangulag jelesnek itélvén, határoztatott: hogy az, nem várván be, a helyirat számára ajánlkozott egyéb tagtársak munkáit, a legközelebbi évkönyvben adassék ki. Kivánatosnak találván a társulat — mintegy bevezetésül — a gyógyvizek földtani viszonyainak földerítését is, s ezzel Szabó József' rendes tagot bizta meg, ki Budapest területét földtani tekintetben a helyirat számára általában is kidolgozza.
A budai meleg források földtani viszonyai,
Dr. Szabó József
társulati első titkártól.
Budapesten és vagy 14 🔳 mérföldnyire annak környékén trachyt, másod- és harmadkori képletek mutatkoznak. A vulkáni kőzetre, melynek környéke a testvérvárostól éjszakra esik, a rétegesek, kiválólag déli dűléssel, következő sorban települvék:
| Másodkori | ⎰ | 1. Fehér tömött mész. | ||
| ⎱ | 2. Dolomit. | |||
| Harmadkori | ⎧ | 3. Nummulitmész. | ⎱ | Eocen |
| ⎪ | 4. Márga. | ⎰ | ||
| ⎪ | 5. Alsó tengeri anyag. | ⎫ | Neogen | |
| ⎭ | 6. Édesvizmész. | ⎪ | ||
| ⎫ | 7. Kavics trachyt nélkül, homokkő. | ⎩ | ||
| ⎪ | 8. Durvamész[1] | ⎧ | ||
| ⎪ | 9. Congeriaagyag. | ⎪ | ||
| ⎩ | 10. Kavics trachyttal, futó homok. | ⎭ |
- ↑ Lajtamész, cerithium-rétegek.
Budai gyógyforrások.
1
