Nevetni vagy nem nevetni

Nevetni vagy nem nevetni szerző: Somlyó Zoltán

Ma még szerencsevárni tudtam,
(ám nevessen ki, aki tétova!)
Álomport szedtem, kinban elaludtam
és kemény inget vettem én:
a szív legyen kemény!

A szív keményre kivasalva,
(ám nevessen, ki még nevetni tud!)
S még tiszteleg, látván, hogy meg van halva
s kemény lépéssel megy tova.
S fogat szorit: hova!

Kemény szív kell ehhez, kemény szív,
(ám nevessen, ki még nevetni mer!)
És viadal, mit ronggyá égett ész vív.
De – csak szerelmes voltam én
s csak az ing volt kemény.

Egy karcsu giggen, lenge giggen
(s most ne nevessen senki, senki már!)
a legszebb uccán egy nő végiglibben,
ki tegnap sikos térdeit
feszítve, kérve hitt.

A szépsége… oly szent e szépség,
hogy megszépül tőle a tarka népség,
hogy óráról-órára nő.
Ó szép nő! drága nő!

A karcsu giggen ült kecsesen:
A kemény ingre sár? vagy vér?… mi freccsen…
Az ember áll és vár és néz –
halálos kín, hogy ne nevessen.