Nevetni látsz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nevetni látsz
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1930. 23. szám

Nevetni látsz: de aki nevet, nem én vagyok,
Szélben reszkető csengőket küldtem magam helyett.
Hallod sebes beszédem: pedig hozzád már nincs szavam,
Kerge kereplők másolják igazi hangomat.

Sudár termetem látszat, tekintetem fénye csalás,
Konok igazságom hazugság, megértésem közöny,
Aki jár-kel, évődik, s még csókol, s még szeret,
Csupán varázslat: ha meglököd, összeomlik.

De ÉN megmaradok: néhány sápadt vonal csak,
Mint pókháló egy sarokban, ahová senkise néz.
Ott lengek majd fölötted, mikor más keze nyúl derekadhoz,
Ott lengek feketén, mikor más előtt fekszel mezitlen.