Nemere
szerző: Sárközi György
Hallottad hangját a fenyőnek,
mikor megrontva az erdei csendet
húsába mart a fürész,
hogyan sírt, hogyan esengett,
s mikor ágaira egyenkint
lecsaptak a fejszék,
hogy horkant föl minden ütésre,
elfojtva roppant keservét?
Hallottad csúf sivitását
a pöfögő, apró masináknak.
amint a kolozsvári utcán
a lágy fadorongba vágtak
s az élő, nyöszörgő testet,
mely gyantaszagot lehelt még,
mint irgalmatlan szakácsnék
apróra fölszeletelték?
S hallottad téli estéken,
mikor odaülsz kályhád elébe
és két kezed rásimítod
a kályha langy cserepére,
mint pattognak s sziszegnek
az égő kis fahasábok
s füstjük kisértetként kilibegve
mint súg-búg keserü átkot?
Nem félsz-e, gyáva gyilkos.
ki hasznodért megölöd a szépet,
s életed nagyobb javára
kiirtod azt, ami élet,
nem félsz-e, egy nemerés éjjel
hogy megindulnak a lomha
erdők s hitvány fajod letiporják
s földöntik városaid halomra?
Sáros gyökereikkel
megfojtják csecsemődet,
szúrós, nagy ágaikkal
halálba ölelik nődet,
szétrugják pénzed és árud,
mit gyüjtöttél s mit adtál-vettél,
s gyökeret vernek s tenyésznek
ott, hol te bűnt vetettél.