Nem vagyok én oka semminek
Nem vagyok én oka semminek,
Édes anyám oka mindennek,
Mért nem adott engem ollyan - ollyan - ollyannak,
A kit én szerettem magamnak.
Megvert az ur isten, de nem fáj;
Figefa levele lehullt már.
Figefa levele gyógyits, gyógyits, gyógyits meg,
Régi volt szeretőm, csókolj meg.
Akkor szép az erdő, mikor zöld,
Mikor a vad galamb benne költ.
Ollyan a vad galamb, mint a, mint a, mint a lány,
Fáj a szive a legény után.