Nem rád haragszom...

Nem rád haragszom...
szerző: Ábrányi Emil

1894

Nem rád haragszom! Bájad fogva tart.
Szivem tiéd, mint eddig a tiéd volt.
De ne csodáld, hogy arcom fénytelen:
Lelkem borús, mint felleg-járta égbolt!

Amerre nézek, mindenünnen oly
Rémes nyomor mered rám szörnyü szemmel,
Hogy bűnnek tartom boldogságomat,
És eltelek bánattal, gyötrelemmel!

Ah, milliók keservét hordozom!
Jajok, nyögések nem hagynak pihennem!
Folyamba zúgó vad vizek gyanánt
Ezernyi gyász torlódik össze bennem!

Kedves, ne félj! Hisz visszanyersz megint.
Lesz vágyam csókra, kedvem új gyönyörre.
Most szellemem, mint lázadt óceán,
A szerelem sajkáját összetörte!

Vándor vagyok. Zord eszmék vándora.
Gond és harag pusztáit járja lábam.
Lelkemben elvész édes sóhajod,
Mint a madár-hang erdők viharában!