Nem jöttem volna én ide (2)

A Wikiforrásból
← Vörös bársony süvegemNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Nem jöttem volna én ide (2)
Hej a toronyra sütött a nap →

Nem jöttem volna én ide,
Csalogattak engem ide;
     Szőke kis lány szemöldöke
     Csalogatott engem ide.
          Bár ne csalogatott volna,
          Szegény szivem nem gyászolna.

Most megyek ki a városból,
Nézz ki rózsám, ablakodból,
     Nézz utánam keservesen,
     Vagy látsz többé, vagy soha sem.
          Ha nem láthatsz is, azt hidd el,
          Én soha nem felejtlek el.

Megátkoztam azt a szemet,
A melly egynél többet szeret,
     A ki mindennek azt inti,
     Hogy csupán őtet szereti,
          Lám, én csak egyet szerettem,
          Még is eleget szenvedtem.

Ugy ég a tűz, ha raknak rá,
Szól a világ, mit hajtok rá,
     Ha hajtanék irigyimre,
     Megölne a világ nyelve.
          Ne hajts rózsám, te se rájok,
          Álnok mind szivek, mind szájok.