Ne sújts bénasággal

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ne sújts bénasággal
szerző: Ady Endre

Ki gőgös volt, már lakol itt lenn,
Jaj, ha engem is büntetni fogsz
Keserű gőgömért:
Félek törvényedtől, Úristen.

Jaj, hogyha hamar rám bocsátod
Nehéz csapásaidnak sorát,
Mert irigyeltetém
Pávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belőlem
S az utcasarki víg szánalom
Morzsáit lesem én,
Ki hivalkodtam pompa-gőgben.

Jaj, hogyha majd sajnálni fognak
Irigy dühöngők, várakozók,
Okos, pörös felek,
Kik törvényedben bizakodnak.

Béna koldussá ne tégy engem,
Hiszen magad is megcsufolod.
Tudod, hogy gőgömet
Csak mutatom, vágyom, esengem.

(Sok életserleget kihabzsolt,
De tudod, hogy szomjan szenvedett,
Álkevélyen, sirón
És mégiscsak igaz fiad volt.)