Nézz ki rózsám ablakodbul
Nézz ki rózsám ablakodbul,
Most búcsúzom városodbul,
Nézz utánam keservesen,
Vagy látsz többet, vagy soha sem.
Itt hagynál-e, nem szánnál-e?
Vajjon szived nem fájna-e?
Kő volna is, meghasadna,
Üveg volna, elpattanna.
A lelkem sír leborulva,
Még egyszer hozzád fordulva;
Mert te vagy az a drága kincs,
Mellynél én előttem szebb nincs.
Tőled rózsám, elválasztnak,
De szivemhez szorítalak;
Még jobban foglak szeretni,
Mennél többet kell szenvedni.