Mollis inertia...

Mollis inertia... szerző: Horatius, fordító: Babits Mihály

Mérthogy agyamban olyan tétlenség akkora fáradt
       feledékenység terhe nyom,
mintha a léthei álmotadó ital égne kiszáradt,
       eltikkadt, forró torkomon?
Kérdezed, óh Maecenas, kérdésed megöl engem:
       egy istenség, egy istenség
tiltja hogy a megigért, elkezdett jambusi versem
       pálcára göndöríttessék.
Mert szeretek. Hajdanta Bathyllost, samosi párját
       így szereté Anakreon.
Domboru lanttal az is gyakran siratta meg álmát,
       de nem kimért verslábakon.
Égsz magad is. Lángod szépségben a trójai vésszel
       versenyez: örülhetsz te még.
Engem azonban olyan szabadoslány, Phryne, emészt el,
       kinek egy férfi nem elég.