Megkérlelés

A Wikiforrásból
Megkérlelés
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

          Hogy Mancával
     Jártam egyszer így:
Mért pörölsz oly nagy csatával,
     Mért vagy oly irígy?

          Ő is édes
     És negédes ám.
Ő is, mint te, egyet inte,
     Rám tekinte, rám. ─

          Engedelmet!...
     Gyenge volt e szív:
Nem cserélt azért szerelmet,
     Hív fog lenni, hív. ─

     Drága lélek!
     Jöszte - jöszte bé;
Csak teérted s benned élek ─
     Elkerűlhetsz-é?