Mariskám, Mariskám! eszem a szemedet
Mariskám, Mariskám! eszem a szemedet,
Ne nézz rám, ne nézz rám, mert megölsz engemet.
Már a szivem nyugodalma
Oda vagyon,
Mert én téged szeretlek
Igen nagyon.
Éjféltájban, éjjel, a szép holdvilágnál,
Egyéb gondolatom nincsen te náladnál;
Sem éjjelem, sem nappalom
Te miattad,
Mert hallom, hogy hamis szived
Másnak adtad.
Reggel, délben, és a késő estve,
Szivemben egyedül csak te vagy lefestve.
Áldjon meg a mindeneknek
Alkotója,
Ámbár te vagy nyugodalmam
Elrablója.