Majd eljön már a durva tél
Majd eljön már a durva tél,
Jaj istenem, há leszek.
Minden ember karéjt metszhet,
De én azt sem metszhetek.
Mert a katlant lestem,
Semmit sem kerestem,
Az atyai névről jól elfelejtkeztem.
Gyermekeim a kuczkóban
Keservesen kér enni,
Nincs kalapja, nincs sisakja,
Mert nem volt min venni.
Macskám is elszökött,
Enni fölöstököt,
Mert én nálam nem kap torkos csötörtököt.
Feleségem ollyan czifra,
Nem mer az utczán járni,
Nincs köténye, nincs szoknyája,
Mert nem lehetett venni.
Rongy a rekli rajta,
Czipellő, harisnya,
Nincs rajta semmi szép, csak az isteni kép.