Mai próféta átka

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mai próféta átka
szerző: Ady Endre
Első megjelenés: Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 22. szám

"...A föld rakva vérnek ítéleteivel és a város rakva
álnoksággal... Békességet keresnek, de nem lészen.
Egy romlás a másikra jő..." Ezékiel próféta, 7.

Alázottnál jobban alázva
Vizsgálom szívem, izmom, kedvem:
Hol a próféta őrült láza,
Mely fölőrjöng, tombol az Égre?
Hát már az átkoknak is vége?

Úgy szakadtunk be a Pokolba,
Mintha korbácsra s téritésre
Dühünk, hangunk sohse lett volna?
Öldöklő angyalai az Úrnak
Soha így meg nem öltek Multat.

Már nem tudjuk, mit veszítettünk,
Nem gyilkol új vesztések gondja,
Dermedett álom minden tettünk
S minden álmunk egy dermedett tett:
S vagyunk ördögnél esettebbek.

Már csúfja minden állatoknak
Isten híres sarja, az Ember
S a próféták is csak makognak.
Még mélyebb Pokol, még több Nincsen: -
Ezt add, Híres, ezt add, Te Isten.