Magamban nevetem
Magamban nevetem
Az egész világot,
Nála jobb szeretem
A magánosságot.
Vigan eszem, iszom,
Mert nincs semmi pöröm,
Éjjel jól aluszom,
Reggelre vár öröm.
Minden pásztortársam
A legjobb emberem,
Örömest felosztom
Véle a kenyerem.
Nincs olly szép éneklés
Heted hét országban,
Mint a rigók tesznek
Mátra oldalában.
Tolvajok, gyilkosok
Nem férnek itt hozzánk,
Ha csak a farkasok
Nem ütnek mi reánk.
Majd délre jól lakik
Nyájam, s haza megyek,
Egy két dézsa tejet,
Kedvesemnek fejek.
Kihajtok délután,
S vigan furulyázok;
Gyapjas nyájam után
Jó kedvvel sétálok.
Árnyékkal kinálgat
Minden hárs engemet;
A puha pázsiton
Nyugtatom testemet.
Csak az az én rózsám,
A kurta szoknyában,
Benne lakik szivem,
Melle hullámjában.
Ollyan vagy te, Pere,
Mint az engedelem,
Piros két orczádon
Játszik a szerelem.
Hol vagy hát, kedvesem!
Nyájam már bezártam,
Nélküled a mezőn
Szivszakadva jártam.